Út az orvoshoz

Sziasztok!

Ma arról szeretnék mesélni Nektek, hogy hogyan jutottam el addig, hogy elmentem az orvoshoz.

     Nálam a gondok akkor kezdődtek, amikor abbahagytam a táncot. Hosszú hosszú évekig táncoltam, tehát megvolt a rendszeres mozgás, s addig nem is volt baj. Ám egyszer csak abbahagytam, ugyanazokat az ételeket ettem és a mozgás helyét felváltotta a folyamatos ülés. Érettségire készültem, szóval sokat voltam bent, tanultam. Bár előtte is előfordult, hogy késett a havi, de nem volt olyan vészes, de amint abbahagytam a mozgást hosszú hónapokra kimaradt. Ez volt az első jele a dolognak. Aztán jött a hízás és egyéb külsőségek...

    Eleinte nem is akartam hallani arról, hogy elmenjek az orvoshoz...basszus hiszen az olyan ijesztő! De lányok, aki nőgyógyászati vizsgálat előtt áll, annak megmondom, hogy annyira nem is nagy dolog. A legeslegfontosabb, hogy megtaláld a megfelelő orvost. Kérdezd meg a barátaidat, anyukádat, tesódat, vagy olvass fórumokat, hogy ki hova jár, és hogy kinek mik a tapasztalatai. Nekem nagy mázlim volt, egy nagyon jó fej dokinőhöz mentem először. Fiatal volt és kedves. Tudom nagyon sokan elég szemét módon tudnak bánni a betegekkel, és amikor pénzt dugunk a zsebükbe egyből kedvesek lesznek. De vannak kivételek, és nekem szerencsére sikerült elsőre kifognom egy kivételt.  Első vizsgálat alkalmával megállapította, hogy PCO-m van, elmondta, hogy mi ez, és hogy hogyan lehet kezelni. Szerintem, ha az embernek PCO-ja van nem érdemes megállni a nődokinál. Endokrinológushoz kell fordulni, aki az ilyen jellegű betegségekre specializálódott, mégiscsak az ő szakterülete. Én is így tettem, s itt átmentem magánorvoshoz, mert a kórházban kb négy hónap lett volna, hogy sorra kerüljek. Az orvosom egy férfi lett, aki szintén nagyon kedves és segítőkész volt. Elmondta, hogy nem olyan vészes még az én helyzetem, szóval sikerült még időben elcsípni a problémát. Ezért nem is javasolta a gyógyszeres kezelést, mindössze egy életmódváltást. Lassan sikerül átállnom, és úgy étkeznem ahogyan azt kell, illetve a mozgást is sikerült visszahoznom az életembe. Elég nehéz dolog volt, de erről majd később :) Szóval a doki adott sok jó tippet a kaják terén illetve nagyon javasolta a sportot. 

Úgyhogy ne féljetek elmenni az orvoshoz. Addig jó, amíg nem kell gyógyszereznetek magatokat, szóval ha bármi elváltozást észleltek magatokon, ami gondhoz vezethet ne üljetek sokáig a feneketeken, irány a doki. 

Remélem így, hogy pozitív tapasztalatokat is olvastok, lesz köztetek olyan, akit motiválok arra, hogy utánajárjon a problémájának, és pontot tudjon tenni az ügy végére. :)

Puszi,