Egyszer volt egy nagy magazinnak egy felhívása, hogy ha írsz egy adott témában egy cikket, és valamilyen úton módon Téged választanak ki, akkor dolgozhatsz bloggerként a magazinnál..vagy valami ilyesmi volt. Na, nem is ez a lényeg, hanem, hogy a téma, amiről írni kellett nagyon felkeltette az érdeklődésem, így elkezdtem kattogni, és bennem is megfogalmazódott az, hogy ugyan mitől lesz tökéletes egy szelfi.
Mi határozza meg azt, hogy egy fotót kedvelsz, vagy sem? Őszintén, te mindig minden esetben kedveled azt az embert, aki a képről néz rád? Én a kedveléseimmel nagyon szigorúan bánok. Nem osztogatom azt csak úúúgy. Olyan képmutatásnak érezném, hogy van egy ember, akit a való életben nem kedvelek, de minden posztjára rányomom a szívecskét, vagy hüvelykujjat. Mi értelme lenne? Meg persze a másik kedvencem! Amikor az én fotóimat kedvelgetik orrba szájba, és aztán az utcán köszönés nélkül elsétál mellettem. Igazából annyira nem hat meg, legalább tudom, hogy hova helyezhetem az életemben az illetőt.
....Vasárnap, délután 13:30. A családi ebéden már túl vagyok. Az ágyamban punnyadok és nyomkodom a telefonomat. Hát persze...mi mást csinálnék? Azért hasznosabb önfejlesztő oldalak is vannak, de én inkább az imádott szociális média felületeket nézegetem. Mind közül a legnagyobb kedvencem az instagram. Ahogy pörgetem az oldalt, jobbnál jobb képek jönnek velem szembe, aminek kb 90%-a szelfi. Elkezdett motoszkálni a fejemben egy kérdés. Illetve egyik kérdést követte a másik...Mitől jó egy szelfi? Mitől olyan jók egyes fotók, hogy több ezren, több tízezren kedvelik? Te, ha kedvelsz egy fotót, akkor az embert kedveled, aki rajta van, vagy csak a képet?
Két szempontból közelíteném meg a dolgot. Az egyik a külsőség, míg a másik a lelkiség. Kezdjük a külsőségekkel!
- Az első pont egy szabály lesz. A többi szimplán csak jó tanács 😋 Szóval a legeslegfontosabb dolog, amit meg kell említenem, az a háttér. Ha a szobádban készíted a fotót, ügyelj arra, hogy ne legyen kupi mögötted, senki sem kíváncsi a mosatlanra, vagy a szennyesre, amit a szoba közepén hagytál. Ha pedig kültéren fotózol, akkor azért ne egy disznóól elé állj be😋 Jó tudom, tudom, kissé erős túlzásokat írtam le, de értitek....😊😊
- Ahhoz, hogy szép képet készíts, válaszd ki a megfelelő fényviszonyokat.
- Válassz ki egy témát! téma no1-nagyon_unatkozom_ezért_lövök_egy_képet
téma no2- nagyon_szép_sminket_készítettem
téma no3- egyszerűen_csak_szeretném_megörökíteni_a_pillanatot stb - Találd meg a megfelelő szöget, szóóval ha lehet, akkor ne alulról fotózd az arcocskádat, mert fennáll az esélye, sőt 10000000%, hogy TOKAHONTASZ leszel a képen 😊😊😊
Lehet lelki háttere egy szelfinek? Ha a készítő szemszögéből nézzük, akkor azoknak, amikor csak egyedül pózol az ember, valóban nincs túl nagy és mély értelme. Viszoooont, ha másokkal készül egy ilyen fotó, akkor az egy emlék marad...egy örök emlék. Ahogy a telefonomon nézegettem a képeket, eszembe jutottak olyan dolgok, amiket már lehet rég elfelejtettem volna, ha nem készítek egy fotót. Szóval jó dolog lőni a sok szelfit, viszont vigyázni kell arra, hogy az adott pillanat értékét ne rontsa el az, hogy állandóan a telefonunkat nyomkodjuk. Vannak olyan helyzetek, amihez természetesen nem kell képet készíteni, hogy örök emlék maradjon, mégis ilyenkor is előkapjuk a telefont, hogy kattanjon a gomb és készüljön a kép. Aminek sokszor semmi értelme, mert ha belegondolok abba, hogy koncerteken is hány képet, videót készítettem, ahelyett hogy figyeltem volna..és hát mind tudjuk, hogy a koncerteken, bulikban készült képeknek, mennyire sz@r a minősége..😃 De erről már leszoktam.
Azt javaslom Nektek is, hogy ne mindig az legyen az első, hogy nyúlsz a zsebedbe, és veszed elő a telefont, hanem először éld át! aztán, ha van még időd készülhet a kép 😃
Azt javaslom Nektek is, hogy ne mindig az legyen az első, hogy nyúlsz a zsebedbe, és veszed elő a telefont, hanem először éld át! aztán, ha van még időd készülhet a kép 😃
Mi határozza meg azt, hogy egy fotót kedvelsz, vagy sem? Őszintén, te mindig minden esetben kedveled azt az embert, aki a képről néz rád? Én a kedveléseimmel nagyon szigorúan bánok. Nem osztogatom azt csak úúúgy. Olyan képmutatásnak érezném, hogy van egy ember, akit a való életben nem kedvelek, de minden posztjára rányomom a szívecskét, vagy hüvelykujjat. Mi értelme lenne? Meg persze a másik kedvencem! Amikor az én fotóimat kedvelgetik orrba szájba, és aztán az utcán köszönés nélkül elsétál mellettem. Igazából annyira nem hat meg, legalább tudom, hogy hova helyezhetem az életemben az illetőt.
Így, hogy a poszt végére értem eszembe jutott, hogy mennyire szomorú az, hogy sokszor kedvelésekben mérjük az életet, és hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk neki. De ez egy más téma, más bejegyzés, más napra.
Összefoglalva, szerintem attól lesz TÖKÉLETES a szelfid, ha az számodra ÉRTÉKET képvisel. 😊
Összefoglalva, szerintem attól lesz TÖKÉLETES a szelfid, ha az számodra ÉRTÉKET képvisel. 😊
Puszi,
Megjegyzések
Megjegyzés küldése